A választottbírósági szerződés autonómiáját a nemzetközi kereskedelmi választottbírósági eljárások alapelvének tekintik. Az autonómia koncepcióját kezdetben a felek által végrehajtott, a választottbíróságra vonatkozó kikötés megerősítése érdekében dolgozták ki, az alapjául szolgáló szerződés esetleges érvénytelensége ellenére. Bár ezt a kikötést szerződésben foglalt rendelkezésnek tekintették, megtartotta a szerződéstől való függetlenségét a felek által kitűzött egyedi céloknak köszönhetően. Ez az alapelv olyan mélyen belevésődött a jogtudósok és a gyakorló ügyvédek gondolkodásába, hogy a választottbíróságra vonatkozó kikötés és az annak alapjául szolgáló szerződés közötti kapcsolatra már nem fordítottak figyelmet. A választottbíróságra vonatkozó rendelkezések a szerződéses feltételekkel szembeni elsőbbségbe vetett túlbuzgó hitté változtak. Ennek következményeként – a nemzeti jogi eszközök által a nemzetközi üzleti élet tisztességtelen trükkjeinek megakadályozása érdekében támasztott – különböző akadályokat elnyomták a beszúrt választottbíróságra vonatkozó kikötések, amelyek a viták rendezésénél a nyilvános mód helyett a zártkörű rendezését részesítik előnyben. A következő dokumentum célja, hogy bemutassa a választottbírósági szerződés autonómiájának indokolatlanul széles körű alkalmazását a választottbírósági és bírói gyakorlatban előforduló ideillő esetek segítségével.