A Sedelmayer ügyben a Svéd Legfelsőbb Bíróság ellenjegyzésével megerősítette, hogy az egyes országokkal szembeni végrehajtási eljárások területén támogatja a korlátozott mentességet. Bár a Svéd Legfelsőbb Bíróság okfejtése arra is kitér, hogy általános elfogadásra ajánlja a korlátozott egyedi mentességet a szokásosan alkalmazott nemzetközi jog területén; ez a nézet azonban hamarosan tarthatatlanná vált, amikor a Hong Kongi Legfelsőbb Bíróság az abszolút mentesség mellett tette le a voksát az FG Hemisphere Associates ügyben. A hongkongi döntéssel éles ellentétben a svéd Sadelmayer ügyben született döntés rendkívül liberális kereskedelmi felfogást tükröz, amely az államra hárítja a bizonyítás terhét arra vonatkozóan, hogy az épületet, amely a végrehajtási intézkedés tárgya, kizárólag „hivatalos célból” vették igénybe. A svéd Sedelmayer ügyben született döntés a következők miatt figyelemre méltó: (1) továbbra is az Egyesült Nemzetek egyéni védettségre vonatkozó konvenciójának ad hitelt, annak ellenére, hogy azt még nem ratifikálták, és (2) ideiglenes kapcsolatot teremt azzal, hogy a „használatot és a rendeltetésszerű használatot” kizárólag a végrehajtási intézkedések idejére kell vonatkoztatni. Az eltérő ítéletek fényében a szerző arra a következtetésre jut, hogy a szuverén mentességre vonatkozó teljes és a korlátozott doktrínák közötti feszültségek valósak. Azt javasolja az írás, hogy amíg az Egyesült Nemzetek konvenciója alkalmas valamennyi ilyen konfliktus rendezésére, addig a jövőbeli konfliktusok megoldására alternatívaként a felek autonómiáját alkalmazzák. A szuverén autonómia kérdésére vonatkozó kodifikált nemzetközi törvényekben meglévő joghézagok felfedésével a cikk azt a következtetést vonja le, hogy a kétoldalú beruházási megállapodások (BIT) ideális mechanizmusnak számítanak a felek kereskedelmi tevékenységi körökre vonatkozó szándékának tisztázására, amelyek mentesülhetnek végrehajtási intézkedések alól.