Bár az uralkodó megközelítés a választottbírósági szerződések túl széleskörű értelmezésének megtiltására irányul, a választottbíróságok elé kerülő eljárások egyre növekvő mértékben érintenek olyan személyeket, akik nem kötöttek választottbírósági szerződést („az alá nem írókhoz csatlakoznak” vagy „kibővítik a választottbíróságra vonatkozó kikötést”). Azonban a jogválasztás harmadik fél bevonása útján történő kiterjesztése nem mentes a kockázatoktól. Ez tetten érhető a törvény döntőbírósági alkalmazásának kezdetén és végén is. A választottbíróság saját belátása szerint dönt a Kompetenz doktrínák alapján – a Kompetenz doktrínák viszont komoly szerződésjogi dilemmákat vethetnek fel rögtön a jogválasztásra vonatkozó előzetes kérdéseknél: vajon létezik-e a választottbírósági döntés – amelyre a bíróság kompetenciája épül –, és ha létezik ilyen szerződés, akkor vajon érvényes-e. Ha a választottbíróság a jogválasztó kikötés harmadik félre való kiterjesztése tekintetében túlzottan liberális, az kedvezőtlen következményekkel járhat a bíróság döntésének tudomásul vétele és érvényesítése során. Így figyelembe véve a törvény kezdeti időszakban történő döntőbírósági alkalmazását, a probléma a törvénykezés hatáskörével kapcsolatosnak tekinthető, míg a törvény döntőbírósági alkalmazásának végére való tekintettel a problémakör magában foglalja a választottbírósági döntés érvényesíthetőségének kérdését.