A felek autonómiájára vonatkozó koncepció választottbírósági eljárásban való alkalmazására gyakran hivatkoznak a dologi jog vagy az alkalmazandó szabályok kontextusában. Míg a felek közötti és a döntőbírák közötti kapcsolat részletesen feltárásra került, kevesebb figyelmet fordítottak a felek autonómiájának bevonására a döntőbírák kinevezésének folyamatára. A szerző úgy gondolja, hogy a felek autonómiája és a döntőbírák kinevezése közötti kapcsolatot is érdemes lenne feltérképezni, hogy vajon a kinevezés a felek, a többi döntőbíró, vagy különböző más személyek vagy a kinevezésért felelős hatóságként működő intézmények feladata; mivel a választottbíróságok felépítése a választottbírósági döntések lehetséges sebezhetőségét fedte fel a különböző országok bíróságai előtt zajló érvénytelenítési vagy végrehajtási folyamatok esetén. A cikk foglalkozik a felek autonómiájának a döntőbírák kinevezése során azonosított korlátaival is, és a korlátoknak az igazságos tárgyalás előírt feltételeinek biztosításában és a választottbírósági eljárás megfelelő lefolytatásában betöltött szerepével.