A cikk a döntőbírák autonómiájának jogi és gyakorlati aspektusait tárgyalja az ügy lényegi kérdéseire alkalmazandó jog megállapítása során. A bolgár törvényeken és joggyakorlaton alapul, amely más országok törvényeivel kerül összehasonlításra, valamint a legfontosabb nemzetközi szinten használható eszközökkel, az UNCITRAL (ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának) szabályaival és modelltörvényével, valamint az ICC szabályokkal. Tézise az, hogy a döntőbírák széleskörű szabadságot élveznek az eljárásjog meghatározása terén. Ezt a szabadságot főként a választottbíróság székhelyén annak az országnak a közösségre vonatkozó szabályai korlátozzák, amelynek a törvényeire alapozva a döntést meghozták, illetve amelyikben sor kerül a döntés végleges elismerésére és érvényesítésére. A döntőbírák nem kötelesek a döntőbíráskodás helyén érvényes jogütközési szabályokat alkalmazni. Kötelesek a felek által választott jogot alkalmazni. Amennyiben a felek nem választottak, a döntőbírák a saját belátásuk szerint kiválasztott jogot alkalmazzák. Ilyen esetben folyamodhatnak a jogütközés szabályaihoz vagy választhatnak közvetlenül dologi jogra vonatkozó szabályokat. Anélkül, hogy bármilyen garancianyújtási kötelezettség terhelné őket, a döntőbírák kötelesek törvényesen érvényesíthető döntést hozni. Nemzetközi ügyek esetén a döntőbíráknak a székhelyre vonatkozó kötelező érvényű szabályok szerint kell eljárniuk, míg a külföldi kötelező érvényű szabályok követése bizonyos feltételek függvénye lehet.