A jelen tanulmány célja a választottbíróságokkal szemben támasztott követelmények Lengyelországban napjainkban kirajzolódó tendenciáinak elemzése, tekintettel a vita érdemi részére alkalmazandó törvényre, amennyiben a felek nem rendelkeztek erre vonatkozóan. 2005-ben jelentős módosításon esett át a (polgári eljárásokra vonatkozó törvény ötödik része) lengyel választottbírósági törvény. A törvényalkotó által beillesztett egyik rendelkezés – a lengyel polgári törvénykönyv 1194. szakaszának 1 bekezdése – általános kötelezettség bevezetéséről rendelkezik a viták „alkalmazandó törvény” szerinti rendezésére vonatkozóan, amelynek lehetséges olyan értelmezése, hogy a nemzetközi magánjog alkalmazására kötelez. A szerző azonban azt találta, hogy sem maga a Polgári Törvénykönyv, sem a döntőbírósági törvény jelenlegi tendenciái nem támogatják ezt az értelmezést. A döntőbírósági doktrína és a jogtudomány szintjén két főbb megközelítés létezik a problémára vonatkozóan: a „közvetett módszer” (a döntőbírák a jogütközés szabályait alkalmazzák) vagy a „közvetlen módszer” (az alkalmazandó jognak az ilyen mechanizmusok nélküli alkalmazása). Sem a lengyel polgári törvénykönyv 1194. szakaszának 1 bekezdése, sem a törvénykönyv egyéb rendelkezései nem gördítenek akadályt ennek a két módszernek az alkalmazása elé.